Lotti a boldogság tengerén

Sziasztok! Huh... nagyon rég nem írtam részt és be kell valjam hiányzott... Na, de itt is van a következő.  Éles hasítás nyilalt bele a lábamba.  A szemem egyszeriben kipattant. Fehér falak mindnüt.. ennyit láttam. Hogy hol vagyok? Nem tudom. Vagy is nem vagyok benne biztos. Ez a gyógyszer szag elégé arra utal, hogy egy korház kórtermáben vagyok.  Oldalra fordítom a fejem, hogy az ablakon kileshessek és akkor megpillantom anyának a cuccait. Szóval a munkájával  nem foglalkozva itt van mellettem.  De amúgy miért is fekszem egy kórházban? Felkönyökölve végigmértem magamat és a szemem a lábamnál állapodot meg. Látszólag el van tőrve és gyakorlatilag is mivel egy gipszbe be van csomagolva. Márcsak azt nem értem, hogy...  És itt villant fel bennem a felismerés. Én leestem a szimpadról mikor a táncot keztük el. Félreléptem és lezuhanam.  A fejembe most elég nagy fájdalom nyilalt bele. Szóval a fejemet is bevertem volna? Kérdeztem magamat, de mint h...

Sziasztok! Rengeteg idő után ma itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Ha tetszett akkor írjatok megjegyzést vagy továbbítsátok más felé ezt a blogot, hogy még több emberhez eljusson a történetünk. Köszönöm. Dorka A tanárnő még hosszan ecsetelte a nyári kiruccanásunk fontosabb dolgait, programjait, csak a csengő szakította félbe. -Gyerekek, remélem nem felejtettétek el, hogy ma nézzük meg az osztály produkciókat és mi is ma adjuk elő a táncot. Következő órára mindenki legyen a tornacsarnokban – mondta majd kilépett a teremből. -Tényleg ma lesz az a hülye tánc. De szerencsére én nem vagyok benne. Még jó, hogy nem vagyok lány -röhögött Albi. -Nekem tetszik a táncunk és nagyon is jó lesz. Mi leszünk a legjobbak és megnyerjük az első díjat -áradozott Csenge. -Biztos – mondta Szandra unottan. Az év végi produkcióval kapcsolatban már rengeteg vitánk volt. Az igazgatóság minden évben kijelöli, hogy mivel kell előrukkolnia minden osztálynak. Tavaly ez a versmondás vol...

Sziasztok! Meghoztam az új részt, kicsit sok időbe telt de itt van. Remélem tetszeni fog nektek. Ha elnyerte a tetszéseteket akkor írjatok kommentet! Nagyon örülnék neki. Jó olvasást!!! 😇 Hát igen, mindjárt itt a nyári szünet. Szeptembertől pedig hivatalosan is végzősök leszünk, aztán elballagunk… Na de azért nem kellene ennyire előre szaladnom. Elsőnek legyen vége ennek a tanévnek, utána majd meglássuk. A suliba belépve azonnal kifelé tartó barátnőmbe, Csenibe ütköztem. -Hát te? Hova sietsz? – kérdeztem tőle. -Hosszú sztori, majd elmesélem! De most rohanok, otthon hagytam a táskámat – magyarázott és már sietett is kifelé, én pedig az emelet felé vettem az irányt. Már mindenki bent gyülekezett a teremben és furcsa mód az osztályfőnökünk is itt tartózkodott. -Lotti, ülj csak le. Már csak rád vártunk – mondta, majd ő is helyet foglalt a tanári asztalnál. -Tanárnő! Még Csengének haza kellett szaladnia – figyelmeztettem ofőnket, hogy még nem kellene elkezdeni. -Tudom, ...

/Sziasztok!   Meghoztam az új bejegyzést ezzel eggyüt egy új napot is! Remélem tetszeni fog nektek. Léci írjátok le  a véleményeteket - ha nem túl nagy kérés persze -, hogy tudjuk tetszi-e nektek.   Na, de nem is szaporítom a szót. Jó olvasást!  Puszi!/     Reggel valami oknál fogva az ágyam ki dobbot. Jó ez elsőnek, furcsának hangozhat, de nem is a szóhasználaton van a lényeg… Hanem a jelentésén.      Ki kell mondani kerek perec, hogy nem éppen a korán kelésről vagyok híres. Jó oké nem alszom délig sem, de azért a nyolc-kilen, de megesik, hogy tízkor kelek fel. Ezzel nagyjából meg is cáfoltam nem rég elmondott mondatomat miszerint „.. nem éppen a korán kelésről vagyok híres.” , hát pedig ez igaz, de hozzá kell adni, hogy hétalvó sem vagyok. Vagyis átlagos vagyok a javából. Legalábbis ebből a szentpontból.     A családomról reggel már nem éppen lehetne elmondani. Ugyanis anyát reggelente majd ...

Meghoztam az új részt. Jó olvasást. -De ugye sokat fogunk majd találkozni? – kérdezte Vanda. -Hát szerintem jó lenne, ha nyáron is gyakran tudnánk beszélgetni. Ugye ott lesz a sulis tábor, pizsiparti. Meg mehetnénk játszótérre is – csillant fel Csenge szeme. Hazafelé még rengeteget beszélgettünk a nyárról. A kapunkban én elköszöntem tőlük és vidáman futottam be a házba. -Sziasztok! Megjöttem – kiabáltam, miközben beléptem az ajtón. -Ne ordibálj! Megőrülök a kiabálásodtól – milyen kedves az én bátyám. Alfonzzal soha sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, mindig szívtuk egymás vérét, de szerencsére szeptembertől gimibe és ezzel együtt kollégiumba megy. Addig már csak egy nyarat kell kibírnunk együtt. -Te is ordibálsz. Amúgy is minek avatkozol bele a dolgomba? – rivaltam rá. -Hagyj békén! Bébikkel nem tárgyalok! -Persze, bébi vagyok. De szeretnélek figyelmeztetni, hogy csak egy év van köztünk nem pedig egy évtized, ahogy azt te gondolod. Nem vagy te olyan bölcs. -Akko...

Sziasztok! Ez itt lenne a story második része. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást hozzá!! Puszi! - Mollek Lotti! - hallottam meg a nevem és tudtam, hogy nem sok jóra számíthatok. - Igen tanárnő? – kérdeztem vissza bűnbánóan. - Tudod, te mennyibe kerül az a hangszer, amit az imént örült módjára püföltél? – kérdezte idegességéhez mérten még nyugottan. Én csak egy fejrázással jeleztem, hogy nem. – Na, tessék nem elég, hogy nem a saját tulajdonunk, de még az értékével se vagy tisztában, bát ez a többiekre is vonatkozik. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe ilyen oktondi ötlet, hogy más tulajdonát használod engedély nélkül? Ez elfogadhatatlan, és ha tönkre megy, akkor mit csináltál volna? Mert ugyan a tantestület kifizetné veled és szerintem ennek a szüleid sem nagyon örültek volna….. – és itt kaptam a fejmosást.    Az óra hátralevő részében csak azt ecsetelte, hogy az osztály imént mutatott magatartása valami elfogathatatlan. Meg, hogy ezen próbáljunk meg változtatni, ...

Sziasztok! Meghoztam a történet első részét. Jó olvasást! Az osztálytársaim között ültem és a táblán már fent volt a KÁCIÓ! Igen, mindjárt vége a hetedikes életnek. -Lotti, te jössz! – hallottam legjobb barátnőm, Matta Csenge hangját. -Tudod, hogy nem tudok kártyázni! Inkább zongorázok! – jutott eszembe és már rohantam is a hangszer felé. A tantermünk hivatalosan művészeti szaktanterem, így az egyik sarokban megtalálható a zongora, amit előszeretettel püfölök a szünetekben. -Akkor majd én átveszem a lapjaidat és játszok helyetted – mondta másik jó barátnőm Vanda. Beállt helyettem kártyázni én pedig zongorázni kezdtem, vagyis próbáltam. Eközben őrült osztálytársaim továbbra is nagy hangerővel tomboltak a teremben és ahhoz képest, hogy c-sek lévén csak tizenhárman vagyunk óriási volt a hangzavar. Én ugye a zongorát püföltem, Csenge és Vanda a kártyázás szabályain kedtek el vitatkozni, Alex pedig rajtuk röhögött. Közben Gabó, Robi és Ferkó bőrlabdával rugdosták a falat, J...

Sziasztok! A blog lényege, hogy egy történetet szeretnénk nektek elmesélni. Ketten írjuk én és Fruzsi és majd mindig láthatjátok, hogy ki írta az adott bejegyzést. Reméljük, hogy tetszeni fog az oldal, jó szórakozást! Dorka