Június 13, kedd (Fruzsitól)

Sziasztok!
Ez itt lenne a story második része. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást hozzá!!
Puszi!


- Mollek Lotti! - hallottam meg a nevem és tudtam, hogy nem sok jóra számíthatok.

- Igen tanárnő? – kérdeztem vissza bűnbánóan.

- Tudod, te mennyibe kerül az a hangszer, amit az imént örült módjára püföltél? – kérdezte idegességéhez mérten még nyugottan. Én csak egy fejrázással jeleztem, hogy nem. – Na, tessék nem elég, hogy nem a saját tulajdonunk, de még az értékével se vagy tisztában, bát ez a többiekre is vonatkozik. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe ilyen oktondi ötlet, hogy más tulajdonát használod engedély nélkül? Ez elfogadhatatlan, és ha tönkre megy, akkor mit csináltál volna? Mert ugyan a tantestület kifizetné veled és szerintem ennek a szüleid sem nagyon örültek volna….. – és itt kaptam a fejmosást.

   Az óra hátralevő részében csak azt ecsetelte, hogy az osztály imént mutatott magatartása valami elfogathatatlan. Meg, hogy ezen próbáljunk meg változtatni, mert attól, hogy itt az év vége nem kell elkanászodni ugyan is simán írathat velünk bármely tanár még dolgozatott, ha úgy tartja kedve. Ezzel csak az-az egy baj volt, hogy mi tudtuk ez úgy sem fog bekövetkezni, ugyan is a tanárok sem olyan bolondok, hogy plusz munkát kreáljanak maguknak. Ettől a soha véget nem érő oktatásról a csengő mentett meg minket. Az osztály szinte egy emberként indult meg az ajtó felé nagy hangzavarral. A kiabálásokból szinte semmit sem lehetett kivenni, csak nagy morajlásnak hangzott az egész.

   Hű barátnőimmel indultunk a fagyizó felé, hogy a nyári programjainkat megvitassuk.

- Én már annyira, de annyira várom a nyarat! – lelkesedet teljesen Vanda. – Képzeljétek a szüleim mondták, hogy kimegyünk az angliai rokonokhoz egy teljes hétre! – örvendezett továbbra is.

- Ooo.. de jó neked!  - vágta rá egyből Cseni. – Tényleg nyáron majd tarthatnánk pizsi partit!

- Oké én benne vagyok. – lelkesedet már szinte természetellenesen Vanda.

- Én is, már csak egy jó időpont kell… - gondolkoztam el. – Amúgy meg kinek milyen tervei vannak nyárra? – kérdeztem.

- Uh…. hát…. ugye megyek majd Angliába, lesz a sulis tábor, meg még egy táborom lesz, de ennyi, amit tudok…. De aztán meg ki tudja. – ecsetelte vidáman a természetellenes kis barátnőm.

- Nekem is ugye ott lesz a sulis meg még egy másik. Ja meg megyek majd Pestre a rokonokhoz, meg persze Balatonra nyaralni. Na és neked? – kérdezte miközben a fagyikat kértük ki.

- Én is megyek midőn meglepő a sulisba meg Alfonzzal is megyek majd egy táborba, nyaralni a családdal .. – soroltam miközben a kedvenc Red Bull-os fayimat ettem. – Ja meg megyek majd….