Június 13, kedd (Dorkától)

Sziasztok!

Meghoztam a történet első részét. Jó olvasást!

Az osztálytársaim között ültem és a táblán már fent volt a KÁCIÓ! Igen, mindjárt vége a hetedikes életnek.

-Lotti, te jössz! – hallottam legjobb barátnőm, Matta Csenge hangját.

-Tudod, hogy nem tudok kártyázni! Inkább zongorázok! – jutott eszembe és már rohantam is a hangszer felé.

A tantermünk hivatalosan művészeti szaktanterem, így az egyik sarokban megtalálható a zongora, amit előszeretettel püfölök a szünetekben.

-Akkor majd én átveszem a lapjaidat és játszok helyetted – mondta másik jó barátnőm Vanda.

Beállt helyettem kártyázni én pedig zongorázni kezdtem, vagyis próbáltam. Eközben őrült osztálytársaim továbbra is nagy hangerővel tomboltak a teremben és ahhoz képest, hogy c-sek lévén csak tizenhárman vagyunk óriási volt a hangzavar. Én ugye a zongorát püföltem, Csenge és Vanda a kártyázás szabályain kedtek el vitatkozni, Alex pedig rajtuk röhögött. Közben Gabó, Robi és Ferkó bőrlabdával rugdosták a falat, Janka kiabálva próbált rendet tenni, Isti a tolltartója keresése közben a székeket borítgatta, Bodza és Odett néptáncot gyakoroltak hangos énekléssel, Albi hangosan tanulta a biosz vázlatot, Szandra pedig a telefonján üvöltette a zenét. A nagy hangzavarban észre se vettük, hogy időközben becsöngettek, így mindannyian meglepődtünk, amikor osztályfőnökönk lépett be az ajtón. Mindenki egyszerre hallgatott el, abba maradt a kiabálás, a székborítgatás és a táncolás is. A mindig vidám és mosolygós Kelemen Tímea tanárnő, szikrázó tekintettel nézett körbe a teremben.

-Ezt egyszerűen nem hiszem el – kezdte el mondandóját. – Jöttem a folyosón, hogy majd tartunk egy kellemes hangulatú órát itt év végén és még fel sem jöttem az emeletre, de már hallom a 7.c elfogadhatatlan zajongását. Mindenki üljön le a helyére! Elbeszélgetünk a történtekről. Először is Matta Csenge és Súga Vanda.

-Tanárnő, nagyon sajnáljuk, többet nem fordul elő, hogy kiabálunk – védekezett Csenge.

-Hát remélem is és hányszor mondtam már nektek, hogy az iskola nem a kártyapartik színhelye. Kié a kártya?

-Az enyém -válaszolt félénken Vanda.

-Akkor én most ezt elveszem és majd a bizonyítvány mellé visszakapod. – mondta és gyorsan el is vette a kártyát. – Megfelel?

-Igen – válaszolt barátnőm.

-Mollek Lotti! - hallottam meg a nevem és tudtam, hogy nem sok jóra számíthatok.

Remélem tetszett nektek ez a bejegyzés, ha igen akkor írjatok kommentet, nagyon fogunk örülni.

Dorka