Sziasztok! Meghoztam a történet első részét. Jó olvasást! Az osztálytársaim között ültem és a táblán már fent volt a KÁCIÓ! Igen, mindjárt vége a hetedikes életnek. -Lotti, te jössz! – hallottam legjobb barátnőm, Matta Csenge hangját. -Tudod, hogy nem tudok kártyázni! Inkább zongorázok! – jutott eszembe és már rohantam is a hangszer felé. A tantermünk hivatalosan művészeti szaktanterem, így az egyik sarokban megtalálható a zongora, amit előszeretettel püfölök a szünetekben. -Akkor majd én átveszem a lapjaidat és játszok helyetted – mondta másik jó barátnőm Vanda. Beállt helyettem kártyázni én pedig zongorázni kezdtem, vagyis próbáltam. Eközben őrült osztálytársaim továbbra is nagy hangerővel tomboltak a teremben és ahhoz képest, hogy c-sek lévén csak tizenhárman vagyunk óriási volt a hangzavar. Én ugye a zongorát püföltem, Csenge és Vanda a kártyázás szabályain kedtek el vitatkozni, Alex pedig rajtuk röhögött. Közben Gabó, Robi és Ferkó bőrlabdával rugdosták a falat, J...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése