Június 14, szerda (Dorkától)

Sziasztok! Rengeteg idő után ma itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Ha tetszett akkor írjatok megjegyzést vagy továbbítsátok más felé ezt a blogot, hogy még több emberhez eljusson a történetünk. Köszönöm. Dorka

A tanárnő még hosszan ecsetelte a nyári kiruccanásunk fontosabb dolgait, programjait, csak a csengő szakította félbe.

-Gyerekek, remélem nem felejtettétek el, hogy ma nézzük meg az osztály produkciókat és mi is ma adjuk elő a táncot. Következő órára mindenki legyen a tornacsarnokban – mondta majd kilépett a teremből.

-Tényleg ma lesz az a hülye tánc. De szerencsére én nem vagyok benne. Még jó, hogy nem vagyok lány -röhögött Albi.

-Nekem tetszik a táncunk és nagyon is jó lesz. Mi leszünk a legjobbak és megnyerjük az első díjat -áradozott Csenge.

-Biztos – mondta Szandra unottan.

Az év végi produkcióval kapcsolatban már rengeteg vitánk volt. Az igazgatóság minden évben kijelöli, hogy mivel kell előrukkolnia minden osztálynak. Tavaly ez a versmondás volt, idén pedig nagy sajnálatunkra a tánc. És ha még nem lenne elég, hogy mindenki előtt táncolnunk kell. Az igazgató még azt is meghatározta, hogy idén csak a lányok lépnek fel. Persze a fiúk egész végig röhögtek rajtunk a táncpróbák alatt. Az osztályból Bodza és Odett néptáncosok, így azt találtuk ki, hogy idén egy néptáncos produkciót adunk elő. Ennek Cseni nagyon örült, de mi többiek nem lelkesedtünk az ötletért. Végül mivel más lehetőséget nem találtunk így maradt a néptánc.

-          -Ma még nem is írtunk betűt a vakációba. Majd én fölírom az A betűt – jutott hirtelen az eszembe és felírtam a táblára egy szép, nagy A-t.

Az osztály hangos tapsolásban tört ki mindenki vigyorgott és azt ordibálta AKÁCIÓ. Ha most ennyire örülünk el sem tudom képzelni, hogy holnap mit fogunk csinálni. Miután kitomboltuk magunkat elindultunk a tornacsarnok felé azzal a szándékkal, hogy na akkor mi most néptáncolni fogunk. A fiúk leültek a terem egyik részében felállított nézőtérre, mi pedig tovább mentünk az öltöző felé.

-Én nagyon félek. Azt sem tudom melyik lépéssel kezdünk – aggodalmaskodott a mellettem öltözködő Vanda miközben erőszakosan rángatta le magáról a tornacsukáját.

-Nem lesz semmi baj! – mondta Bodza. - Rengeteget készültünk és egyébként is kik lehetnének nálunk jobbak? A hip-hop-os b-sek? Vagy a balettozó hetedikesek? – kérdezte, mire mindenki elröhögte magát.

Nem gondultuk volna, hogy még ők is jobbak lesznek nálunk, nem is sejtettük, hogy mennyire lesz kudarc az előadásunk. Mosolyogva, de belül rettegve léptem a csarnokban felállított színpadra. Mi voltunk az elsők. Mély levegőt vettem és beállítam a többiek mellé a karikázóhoz. A nézőtérről hangos taps fogadta a néptáncos szoknyába és buggyos ingbe öltözött csapatunkat. Az ovációból kihallottam osztálytársaink biztatását is. Elkezdődött a produkció...