Lotti a boldogság tengerén

/Sziasztok!   Meghoztam az új bejegyzést ezzel eggyüt egy új napot is! Remélem tetszeni fog nektek. Léci írjátok le  a véleményeteket - ha nem túl nagy kérés persze -, hogy tudjuk tetszi-e nektek.   Na, de nem is szaporítom a szót. Jó olvasást!  Puszi!/     Reggel valami oknál fogva az ágyam ki dobbot. Jó ez elsőnek, furcsának hangozhat, de nem is a szóhasználaton van a lényeg… Hanem a jelentésén.      Ki kell mondani kerek perec, hogy nem éppen a korán kelésről vagyok híres. Jó oké nem alszom délig sem, de azért a nyolc-kilen, de megesik, hogy tízkor kelek fel. Ezzel nagyjából meg is cáfoltam nem rég elmondott mondatomat miszerint „.. nem éppen a korán kelésről vagyok híres.” , hát pedig ez igaz, de hozzá kell adni, hogy hétalvó sem vagyok. Vagyis átlagos vagyok a javából. Legalábbis ebből a szentpontból.     A családomról reggel már nem éppen lehetne elmondani. Ugyanis anyát reggelente majd ...

Meghoztam az új részt. Jó olvasást. -De ugye sokat fogunk majd találkozni? – kérdezte Vanda. -Hát szerintem jó lenne, ha nyáron is gyakran tudnánk beszélgetni. Ugye ott lesz a sulis tábor, pizsiparti. Meg mehetnénk játszótérre is – csillant fel Csenge szeme. Hazafelé még rengeteget beszélgettünk a nyárról. A kapunkban én elköszöntem tőlük és vidáman futottam be a házba. -Sziasztok! Megjöttem – kiabáltam, miközben beléptem az ajtón. -Ne ordibálj! Megőrülök a kiabálásodtól – milyen kedves az én bátyám. Alfonzzal soha sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, mindig szívtuk egymás vérét, de szerencsére szeptembertől gimibe és ezzel együtt kollégiumba megy. Addig már csak egy nyarat kell kibírnunk együtt. -Te is ordibálsz. Amúgy is minek avatkozol bele a dolgomba? – rivaltam rá. -Hagyj békén! Bébikkel nem tárgyalok! -Persze, bébi vagyok. De szeretnélek figyelmeztetni, hogy csak egy év van köztünk nem pedig egy évtized, ahogy azt te gondolod. Nem vagy te olyan bölcs. -Akko...

Sziasztok! Ez itt lenne a story második része. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást hozzá!! Puszi! - Mollek Lotti! - hallottam meg a nevem és tudtam, hogy nem sok jóra számíthatok. - Igen tanárnő? – kérdeztem vissza bűnbánóan. - Tudod, te mennyibe kerül az a hangszer, amit az imént örült módjára püföltél? – kérdezte idegességéhez mérten még nyugottan. Én csak egy fejrázással jeleztem, hogy nem. – Na, tessék nem elég, hogy nem a saját tulajdonunk, de még az értékével se vagy tisztában, bát ez a többiekre is vonatkozik. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe ilyen oktondi ötlet, hogy más tulajdonát használod engedély nélkül? Ez elfogadhatatlan, és ha tönkre megy, akkor mit csináltál volna? Mert ugyan a tantestület kifizetné veled és szerintem ennek a szüleid sem nagyon örültek volna….. – és itt kaptam a fejmosást.    Az óra hátralevő részében csak azt ecsetelte, hogy az osztály imént mutatott magatartása valami elfogathatatlan. Meg, hogy ezen próbáljunk meg változtatni, ...

Sziasztok! Meghoztam a történet első részét. Jó olvasást! Az osztálytársaim között ültem és a táblán már fent volt a KÁCIÓ! Igen, mindjárt vége a hetedikes életnek. -Lotti, te jössz! – hallottam legjobb barátnőm, Matta Csenge hangját. -Tudod, hogy nem tudok kártyázni! Inkább zongorázok! – jutott eszembe és már rohantam is a hangszer felé. A tantermünk hivatalosan művészeti szaktanterem, így az egyik sarokban megtalálható a zongora, amit előszeretettel püfölök a szünetekben. -Akkor majd én átveszem a lapjaidat és játszok helyetted – mondta másik jó barátnőm Vanda. Beállt helyettem kártyázni én pedig zongorázni kezdtem, vagyis próbáltam. Eközben őrült osztálytársaim továbbra is nagy hangerővel tomboltak a teremben és ahhoz képest, hogy c-sek lévén csak tizenhárman vagyunk óriási volt a hangzavar. Én ugye a zongorát püföltem, Csenge és Vanda a kártyázás szabályain kedtek el vitatkozni, Alex pedig rajtuk röhögött. Közben Gabó, Robi és Ferkó bőrlabdával rugdosták a falat, J...

Sziasztok! A blog lényege, hogy egy történetet szeretnénk nektek elmesélni. Ketten írjuk én és Fruzsi és majd mindig láthatjátok, hogy ki írta az adott bejegyzést. Reméljük, hogy tetszeni fog az oldal, jó szórakozást! Dorka