Bejegyzések

Június 14, szerda (Fruzsitól)

Kép
Sziasztok! Huh... nagyon rég nem írtam részt és be kell valjam hiányzott... Na, de itt is van a következő.  Éles hasítás nyilalt bele a lábamba.  A szemem egyszeriben kipattant. Fehér falak mindnüt.. ennyit láttam. Hogy hol vagyok? Nem tudom. Vagy is nem vagyok benne biztos. Ez a gyógyszer szag elégé arra utal, hogy egy korház kórtermáben vagyok.  Oldalra fordítom a fejem, hogy az ablakon kileshessek és akkor megpillantom anyának a cuccait. Szóval a munkájával  nem foglalkozva itt van mellettem.  De amúgy miért is fekszem egy kórházban? Felkönyökölve végigmértem magamat és a szemem a lábamnál állapodot meg. Látszólag el van tőrve és gyakorlatilag is mivel egy gipszbe be van csomagolva. Márcsak azt nem értem, hogy...  És itt villant fel bennem a felismerés. Én leestem a szimpadról mikor a táncot keztük el. Félreléptem és lezuhanam.  A fejembe most elég nagy fájdalom nyilalt bele. Szóval a fejemet is bevertem volna? Kérdeztem magamat, de mint ha ezt hangosan is ki mondan volna.

Június 14, szerda (Dorkától)

Kép
Sziasztok! Rengeteg idő után ma itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Ha tetszett akkor írjatok megjegyzést vagy továbbítsátok más felé ezt a blogot, hogy még több emberhez eljusson a történetünk. Köszönöm. Dorka A tanárnő még hosszan ecsetelte a nyári kiruccanásunk fontosabb dolgait, programjait, csak a csengő szakította félbe. -Gyerekek, remélem nem felejtettétek el, hogy ma nézzük meg az osztály produkciókat és mi is ma adjuk elő a táncot. Következő órára mindenki legyen a tornacsarnokban – mondta majd kilépett a teremből. -Tényleg ma lesz az a hülye tánc. De szerencsére én nem vagyok benne. Még jó, hogy nem vagyok lány -röhögött Albi. -Nekem tetszik a táncunk és nagyon is jó lesz. Mi leszünk a legjobbak és megnyerjük az első díjat -áradozott Csenge. -Biztos – mondta Szandra unottan. Az év végi produkcióval kapcsolatban már rengeteg vitánk volt. Az igazgatóság minden évben kijelöli, hogy mivel kell előrukkolnia minden osztálynak. Tavaly ez a versmondás vol

Június 14, szerda (Dorkától)

Kép
Sziasztok! Meghoztam az új részt, kicsit sok időbe telt de itt van. Remélem tetszeni fog nektek. Ha elnyerte a tetszéseteket akkor írjatok kommentet! Nagyon örülnék neki. Jó olvasást!!! 😇 Hát igen, mindjárt itt a nyári szünet. Szeptembertől pedig hivatalosan is végzősök leszünk, aztán elballagunk… Na de azért nem kellene ennyire előre szaladnom. Elsőnek legyen vége ennek a tanévnek, utána majd meglássuk. A suliba belépve azonnal kifelé tartó barátnőmbe, Csenibe ütköztem. -Hát te? Hova sietsz? – kérdeztem tőle. -Hosszú sztori, majd elmesélem! De most rohanok, otthon hagytam a táskámat – magyarázott és már sietett is kifelé, én pedig az emelet felé vettem az irányt. Már mindenki bent gyülekezett a teremben és furcsa mód az osztályfőnökünk is itt tartózkodott. -Lotti, ülj csak le. Már csak rád vártunk – mondta, majd ő is helyet foglalt a tanári asztalnál. -Tanárnő! Még Csengének haza kellett szaladnia – figyelmeztettem ofőnket, hogy még nem kellene elkezdeni. -Tudom,

Június 14, szerda (Fruzsitól)

Kép
/Sziasztok!   Meghoztam az új bejegyzést ezzel eggyüt egy új napot is! Remélem tetszeni fog nektek. Léci írjátok le  a véleményeteket - ha nem túl nagy kérés persze -, hogy tudjuk tetszi-e nektek.   Na, de nem is szaporítom a szót. Jó olvasást!  Puszi!/     Reggel valami oknál fogva az ágyam ki dobbot. Jó ez elsőnek, furcsának hangozhat, de nem is a szóhasználaton van a lényeg… Hanem a jelentésén.      Ki kell mondani kerek perec, hogy nem éppen a korán kelésről vagyok híres. Jó oké nem alszom délig sem, de azért a nyolc-kilen, de megesik, hogy tízkor kelek fel. Ezzel nagyjából meg is cáfoltam nem rég elmondott mondatomat miszerint „.. nem éppen a korán kelésről vagyok híres.” , hát pedig ez igaz, de hozzá kell adni, hogy hétalvó sem vagyok. Vagyis átlagos vagyok a javából. Legalábbis ebből a szentpontból.     A családomról reggel már nem éppen lehetne elmondani. Ugyanis anyát reggelente majd szétveti az ideg, hogy nekünk az ételünk (Alfonzzal) el legyen készítve, v

Június 13, kedd (Dorkától)

Kép
Meghoztam az új részt. Jó olvasást. -De ugye sokat fogunk majd találkozni? – kérdezte Vanda. -Hát szerintem jó lenne, ha nyáron is gyakran tudnánk beszélgetni. Ugye ott lesz a sulis tábor, pizsiparti. Meg mehetnénk játszótérre is – csillant fel Csenge szeme. Hazafelé még rengeteget beszélgettünk a nyárról. A kapunkban én elköszöntem tőlük és vidáman futottam be a házba. -Sziasztok! Megjöttem – kiabáltam, miközben beléptem az ajtón. -Ne ordibálj! Megőrülök a kiabálásodtól – milyen kedves az én bátyám. Alfonzzal soha sem volt felhőtlen a kapcsolatunk, mindig szívtuk egymás vérét, de szerencsére szeptembertől gimibe és ezzel együtt kollégiumba megy. Addig már csak egy nyarat kell kibírnunk együtt. -Te is ordibálsz. Amúgy is minek avatkozol bele a dolgomba? – rivaltam rá. -Hagyj békén! Bébikkel nem tárgyalok! -Persze, bébi vagyok. De szeretnélek figyelmeztetni, hogy csak egy év van köztünk nem pedig egy évtized, ahogy azt te gondolod. Nem vagy te olyan bölcs. -Akko

Június 13, kedd (Fruzsitól)

Sziasztok! Ez itt lenne a story második része. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást hozzá!! Puszi! - Mollek Lotti! - hallottam meg a nevem és tudtam, hogy nem sok jóra számíthatok. - Igen tanárnő? – kérdeztem vissza bűnbánóan. - Tudod, te mennyibe kerül az a hangszer, amit az imént örült módjára püföltél? – kérdezte idegességéhez mérten még nyugottan. Én csak egy fejrázással jeleztem, hogy nem. – Na, tessék nem elég, hogy nem a saját tulajdonunk, de még az értékével se vagy tisztában, bát ez a többiekre is vonatkozik. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe ilyen oktondi ötlet, hogy más tulajdonát használod engedély nélkül? Ez elfogadhatatlan, és ha tönkre megy, akkor mit csináltál volna? Mert ugyan a tantestület kifizetné veled és szerintem ennek a szüleid sem nagyon örültek volna….. – és itt kaptam a fejmosást.    Az óra hátralevő részében csak azt ecsetelte, hogy az osztály imént mutatott magatartása valami elfogathatatlan. Meg, hogy ezen próbáljunk meg változtatni, mert attó

Június 13, kedd (Dorkától)

Sziasztok! Meghoztam a történet első részét. Jó olvasást! Az osztálytársaim között ültem és a táblán már fent volt a KÁCIÓ! Igen, mindjárt vége a hetedikes életnek. -Lotti, te jössz! – hallottam legjobb barátnőm, Matta Csenge hangját. -Tudod, hogy nem tudok kártyázni! Inkább zongorázok! – jutott eszembe és már rohantam is a hangszer felé. A tantermünk hivatalosan művészeti szaktanterem, így az egyik sarokban megtalálható a zongora, amit előszeretettel püfölök a szünetekben. -Akkor majd én átveszem a lapjaidat és játszok helyetted – mondta másik jó barátnőm Vanda. Beállt helyettem kártyázni én pedig zongorázni kezdtem, vagyis próbáltam. Eközben őrült osztálytársaim továbbra is nagy hangerővel tomboltak a teremben és ahhoz képest, hogy c-sek lévén csak tizenhárman vagyunk óriási volt a hangzavar. Én ugye a zongorát püföltem, Csenge és Vanda a kártyázás szabályain kedtek el vitatkozni, Alex pedig rajtuk röhögött. Közben Gabó, Robi és Ferkó bőrlabdával rugdosták a falat, J