Június 14, szerda (Fruzsitól)
Sziasztok! Huh... nagyon rég nem írtam részt és be kell valjam hiányzott... Na, de itt is van a következő. Éles hasítás nyilalt bele a lábamba. A szemem egyszeriben kipattant. Fehér falak mindnüt.. ennyit láttam. Hogy hol vagyok? Nem tudom. Vagy is nem vagyok benne biztos. Ez a gyógyszer szag elégé arra utal, hogy egy korház kórtermáben vagyok. Oldalra fordítom a fejem, hogy az ablakon kileshessek és akkor megpillantom anyának a cuccait. Szóval a munkájával nem foglalkozva itt van mellettem. De amúgy miért is fekszem egy kórházban? Felkönyökölve végigmértem magamat és a szemem a lábamnál állapodot meg. Látszólag el van tőrve és gyakorlatilag is mivel egy gipszbe be van csomagolva. Márcsak azt nem értem, hogy... És itt villant fel bennem a felismerés. Én leestem a szimpadról mikor a táncot keztük el. Félreléptem és lezuhanam. A fejembe most elég nagy fájdalom nyilalt bele. Szóval a fejemet is bevertem volna? Kérdeztem magamat, de mint ha ezt hangosan is ki mondan volna.